Újévi koncerttel ajándékozta meg szépszámú közönségét a Tapolcai Ifjúsági Fúvószenekar a Csermák József Rendezvénycsarnokban. Igazi meglepetés, egyben zenei csemege volt, hogy a zenekar újévi produkciójához első ízben énekhang is társult, ugyanis több városi, iskolai kórussal együtt zenéltek a fúvósok. Az alkalomból köszöntőt mondott Navracsics Tibor közigazgatási és területfejlesztési miniszer és Dobó Zoltán Tapolca polgármestere is.
Hagyományosan indulóval nyitott a Haga Kálmán vezényletével játszó zenekar: Tóth Ferenc Honvédek indulója című darabját adták elő elsőként.
Navracsics Tibor közigazgatási és területfejlesztési miniszter köszöntőjében elárulta, hogy egykori zenekari tagként ül a nézőtéren.
– Öröm látni, hogy az, ami akkoriban még éppen csak elindult, mára erős hagyománnyá vált Tapolcán, kiegészítve a közönség sport iránti szeretetét a kultúra szeretetével. Az itt összegyűlt nagy létszámú közönség is meggyőző bizonyíték arra, hogy Tapolca egy erős kultúrájú közösség, ahol az egymást követő nemzedékek komoly örökséget, értéket hagynak a felnövekvő nemzedékekre – adott hangot véleményének a miniszter.
A következő műsorszámként Farkas Ferenc kétszeres Kossuth- és Erkel Ferenc-díjas zeneszerző Régi Magyar Táncok című,17. századi „provinciális” táncokból felépülő műve csendült fel. Farkas Antal: Üvegestáncát Lehár Ferenc: A víg özvegy című világhírű operettje átdolgozott részlete követte Vilia áriájával, Alfred Reed hangszerelésében. A szerző keze nyomán összetéveszthetetlenül meleg atmoszféra keletkezett a hangszerek és szólamok professzionális kezelésének eredményeként. A zenekar a zeneszerző számos művét játszotta már a korábbi újévi hangversenyein is.
Gustav Holst angol zeneszerző Első szvit-je egyike a legkorábban, kifejezetten fúvósoknak komponált komolyabb zenekari műveknek, ezt ugyancsak megosztotta a közönséggel a zenekar.
A szünetet követően pedig igazi meglepetésként a zenekar újévi produkciójához első ízben énekhang is társult, több kórussal együtt zenéltek a fúvósok. A zenekar háta mögött a Tapolcai Vegyeskar, valamint a Bárdos Lajos Általános Iskola Kicsinyek Kórusa és a Bárdos Lajos Gyermekkar énekelt. Elsőként Liszt Ferenc: Magyar ünnepi dalát adták elő, amely eredetileg kórusmű. Akapella, vagy zongorakísérettel szoktak előadni, fúvózenekarral történő előadása igen rendhagyó és különleges, páratlan élményt nyújtott a közönségnek a nem mindennapi összeállítás.
Ezt követően a zenekart, a közönséget Dobó Zoltán polgármester köszöntötte. Arról beszélt, hogy néhány nappal a Magyar Kultúra Napját követően újabb gálaműsoron győződhet meg a közönség arról, hogy „Tapolcán milyen sokrétű a tehetség”.
– Ha arról beszélünk, hogy mit tudunk nyújtani a nemzetnek, elég végig gondolni azt, hogy ma hányan, hány korosztályt képviselve és milyen repertoárral lépnek elénk. Köszönet mindenkinek, aki a zeneiskola, a zenekar fennállása óta tehetségével, elhivatottságával hozzájárult ahhoz, hogy minden évben ünnepelhessük a kultúrát és gyönyörködhessünk abban a zenében, amelyet a tapolcai fiatalok adnak nekünk – mondta a polgármester és rámutatott, hogy sok olyan pedagógus tanít ma a zeneiskolában, aki egykor ott sajátította el a zenélés tudományát.
A tapolcai fúvósok a tőlük megszokott módon az Újévi koncert második felében könnyedebb vizekre eveztek. Az Ismerős Arcok zenekartól a Nélküled című dalt adták elő. A fúvószenekar és a kórusok közös előadásában a hangszeres zene és az énekhang szépen egymásba fonódva teremtett különleges hangulatot. Az együttműködés nemcsak zeneileg nyújtott emlékezetes élményt, hanem jól mutatta, milyen erő rejlik a közös muzsikálásban.
Hogy milyen jól szól együtt a kórus és a zenekar, Leonard Cohen: Hallelujah című műve ugyancsak bizonyította. Az 1984-ben keletkezett és ma is nagy népszerűségnek örvendő dal az igazi sikert és ismertséget 2001-ben nyerte el a Shrek című animációs filmnek köszönhetően.
A fúvószenekar innentől immár önállóan folytatva műsorát, az Így neveld a sárkányodat című film zenéjét játszotta. John Powell a kortárs filmzene egyik legelismertebb alakja, nevéhez számos ismert alkotás zenéje fűződik, többek között a Jégkorszak, a Kung Fu Panda és a Solo: Egy Star Wars-történet is. A most előadott fúvószenekari változat Sean O’Loughlin átiratában szólalt meg.
Az Atlanti-óceán túlpartjáról Kees Vlak: New York Overture című darabja érkezett. Az élénk zenei képekből épülő előadás, New York ikonikus helyszínein kalauzolta végig a közönséget: a Kennedy repülőtéren történő leszállástól kezdve Manhattan, Battery Park, a Hudson‑folyó partja látványán át a Roseland Dance City-ig, ahol két zenekar különböző, puertorikói tánc ihlette motívumokat játszik egyszerre. A szerző Leonard Bernstein „West Side Story” című művéből merített ihletet, ami a visszatérő vendégek számára ismerősen csenghetett.
Haga Kálmán karnagy köszönetet mondott a közönségnek, hogy a zenekarral együtt köszönti az új esztendőt, valamint mindazoknak, akik nélkül élete nem vehetett volna olyan irányt, hogy a zenekar élén állhasson. Köszönetet mondott Kendeh Gusztáv és Péni Béla korábbi igazgatóknak, de ugyancsak köszönte a város vezetése, a polgármesteri hivatal dolgozói támogatását, a rendezvénycsarnok, a Járdányi Pál Zeneiskola dolgozói munkáját, a technikusok, a jelenlegi és korábbi zenekari tagok, az énekkarok és felkészítőik, a szülők odaadását, a koncertet koordinálók tevékenységét.
A hangverseny folytatódott, a Les Humphries in Concert egy vidám és energikus egyvelegként repített vissza mindenkit az 1960‑as évekbe a kor nagy slágereiből készült koncertszerű átirattal. A darab Kurt Gäble hangszerelésében szólalt meg, fúvószenekarra olyan ismert dalokat fűzve össze, amelyek egykor a Les Humphries Singers repertoárját díszítették. Felcsendült többek között a könnyed és fülbemászó „Mama Loo”, a latin ritmusú „Mexico”, az amerikai zenei élet pezsgését idéző „Kansas City”, valamint a népszerű „Old Man Moses” és a „Georgia” című tétel.
A vidám hangulatú pop‑egyveleg után egy egészen más zenei világba, a szimfónikus rock műfajába lépett a zenekar. A rock lendülete és dinamikája egyesült a koncertzenekari hangzás színességével úgy, hogy a dob szekciót rock‑stílusra jellemző ritmusképletek és éles dinamika jellemezte, míg a rézfúvósok és fafúvósok témái részletgazdag, kidolgozott struktúrán épültek fel. A gazdag hangszerelés klasszikus koncertdarabot idézett, így nyújtva izgalmas, sokszínű élményt a hallgatóknak. Steve McMillen: New Age Rock című darabját követően utolsó műsorszámként ismert, és pezsgő dallamok következtek egyveleg formájában, több ismert pop‑ és disco motívumot összefűzve egyetlen, lendületes zenei utazássá. A központi motívum alapját a legendás, 1981‑ben világsikeressé vált disco‑sláger, az Ottawan együttes Hands Up című dala adta és Manfred Schneider darabja is ezt a címet kapta.
Ráadásként a Spanyol cigánytáncot és Brahms 5. Magyar táncát játszotta a rendezvénycsarnok ülőhelyeit maradéktalanul megtöltő, hálás közönségnek a Tapolcai Ifjúsági Fúvószenekar. Az esten Piller Zsombor konferált. /tbzs/fotók:tl/