Észak-Amerika indiánjairól leginkább gyermekkorunk könyv és filmélményei alapján alkotunk képet magunknak. De olyan személyt kevesen ismerünk, aki egy ízig-vérig indián embert vallhat barátjának. A tapolcai Meidl Ágnes viszont évente felkeresi barátját Montanában. Ági története szinte mesébe illő, bizonyára sok gyermek és felnőtt örömmel cserélne vele. A tapolcai hölgy több, mint húsz éves szoros barátságot ápol Scott Frazier montanai indián őslakossal. A sztori azonban jóval korábban kezdődött, hiszen Ági már kislány korában elolvasott szinte minden könyvet és megnézett minden filmet, ami az indiánok életét mutatta be és arról álmodozott, hogy egyszer majd lovagolni fog a prérin. Sőt, mintha mindez eleve elrendeltetett volna, kicsi baba korában a fürdőlepedőjét indiánfalu minta díszítette, amelyet ma is féltve őriz.
A tapolcai diáklány angol tagozaton érettségizett. Később férjhez ment, és mivel magyar származású férje Párizsban élt, ott kezdték el közös életüket és ott született a lányuk is. Ági folyamatosan tanult, elsajátította a nyelvet és dolgozott, majd, amikor a férje nyugdíjba ment és a lányuk leérettségizett, Tapolcára költöztek mindannyian. Ági jó angol és francia nyelvtudásának köszönhetően elhelyezkedett az akkoriban a Nestlé Waters tulajdonában levő kékkúti ásványvízüzemnél, majd annak budapesti központjában. Ügyvezető-asszisztensként, majd személyi asszisztensként dolgozott, közben angol nyelv és irodalom tanári diplomát szerzett. Az indiánokhoz való kötődése azonban ez idő alatt sem csökkent, mindig a prérin élő indiánok élete érdekelte.
Egy, az USA rezervátumait, a csaták helyszíneit feltüntető térképen éveken át rábökött ugyanazon pontra, mondván, hogy egyszer igenis eljut a montanai csatamezőre. 2010-ben valóra vált az álma. Ebben nagy segítségére volt a sok véletlen, amelyeket ő persze nem tart véletleneknek. A vállalat kapcsolatot ápolt egy montanai központú amerikai alapítvánnyal. Amikor a tengeren túlról megérkeztek a vendégek a budapesti központba, a főnöke Ágira bízott egy érdekes munkát. Európában először Magyarországon tervezték elindítani a vízvédelem népszerűsítését segítő kampányt. Ennek köszönhetően Ági részt vett egy workshopon Bejrútban, ahol a montanai alapítvány igazgatójával beszélgetett, sok más mellett a Yellowstone Nemzeti Parkról is. Amikor bevallotta, hogy mennyire szeretne eljutni az indiánokhoz kapcsolódó történelmi helyszínekre, beszélgetőpartnere azt felelte, hogy történetesen van egy indián kollégája.
Ági amint lehetett, felvette a kapcsolatot Scott Frazierrel, aki abban az időben a világ minden pontján az őshonos vizeket népszerűsítette. Magyarországon akkor éppen a Budai Vízfesztivált rendezték, a programban Ági munkahelye is részt vett. Az ő ötlete volt, hogy meghívják Scottot Magyarországra. Szóval 2007-ben Scott egy teljes hetet töltött hazánkban. Ellátogatott a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkba, a tapolcai Tavasbarlangba, megáldotta a Kornyi-tó vizét, amelynek partján tradicionális nemzeti éneket mutatott be. A szezonindító vízceremónia keretében sziú nyelven imádkozott a vízért, az állatokért. Aztán előadást tartott a balatonalmádi kéttan
nyelvű gimnáziumban, majd a Parlamentben, melyek során a résztvevők teljesen le voltak taglózva a karizmatikus előadótól és az ott hallottaktól.
Scott sosem élt rezervátumban, járt iskolába, egyetemre és már a nagyapja is orvos volt. Scott azon kevés indián közé tartozik, akik még őrzik a tradíciókat, jelenleg egy kisvárosban él. Nem született gyermeke, de három fogadott lánya van. Talán nem is annyira meglepő ezek után, ugye, hogy egyikük Ági. Ugyanis amikor Scott Tapolcán járt, elment Ágival a temetőbe, szülei sírjához. Úgy érezte, hogy adoptálnia kell tapolcai ismerősét, ugyanis indián szokás szerint nem lehet senkit árván hagyni. Kell mindenki mellé egy „nevelőszülő”. Azt megelőzően már két fiatalt „örökbe fogadott” Scott.
Ági és testvérei bár kapcsolatban vannak, csak a közösségi oldalról ismerik egymást a földrajzi távolságok miatt. A testvérek egyike indián származású, a másikuk édesapja pedig magyar, mindketten Nagy Britanniában élnek. Scott hetvenéves elmúlt és bár nem látszik rajta az idő múlása, már nem készül nagy utazásokra. Évek óta tradicionális babákat készít, Montanában ő az egyetlen indián, aki ezzel foglalkozik. Szarvasbőrből készül a bábuk teste, abba Yellowstone-i homokot tölt, kézzel összevarrja, feldíszíti, ruhát és mokaszint ad rájuk. Hajat kapnak, aztán gyönggyel díszíti a viseletüket. Nincs két egyforma baba, de mindegyik gyönyörű Ági szerint, aki először 2010-ben utazott ki Scotthoz. Majd újra és újra visszavágyva kétévente, az utóbbi néhány évben pedig már minden nyáron útnak indult. Több barátot szerzett odaát és bejárta a vadnyugatot Dél-Dakotától Nebraskán és Wyomingon keresztül, egyik évben pedig Idaho és Washington államon át egészen a Csendes óceánig eljutott. Lenyűgözi a vidék szépsége, a nyugalom, béke. Hallgatja a természet hangjait, figyel az állatokra. Indián lovon lovagolt a prérin, mára ez az álma is megvalósult. A Yellowstone Nemzeti Parkban tavaly már egy indián (dakota) nevet is kapott: Wipecuza Win, azaz Fénykoszorú. Másfél éve nyugdíjba vonult, de egyáltalán nem tétlenkedik, ugyanis Könyveket fordít, lefordította magyar nyelvre Joseph M. Marshall III. kötetét, a Szilaj Ló című könyvet, amely a legendás lakota harcos életét mutatja be.
Crazy Horse, azaz Szilaj Ló a sziú indiánok hadvezére az amerikai vadnyugat egyik legkarizmatikusabb alakja volt, akinek vezetése alatt az indián harcosok legyőzték Custer lovasezredét, térdre kényszerítve az Amerikai Egyesült Államok hadseregét. Ági könyvespolcán ott sorakozik az összes olyan kötet, amely kapható a témában Amerikában. Két éve jelent meg fordításával a magyar kiadás, amely hiánypótló, így a várakozásnak megfelelő érdeklődést kapta. Jók az olvasók visszajelzései, hiszen sok mindent meg lehet tudni a kötetből az indiánokról. Nagyon sok olyan információ van benne, amely egyébként nem hozzáférhető, ugyanis kevés magyarul elérhető dokumentum, életrajzi anyag van az indiánok életéről. Most fejezte be egy másik könyv fordítását, melyben egy kortárs indián író egy 15 éves rezervátumban nevelkedett fiú életét és küzdelmeit meséli el a XXI. század Amerikájában.
Közben Scott – dakota nevén Ehnamani, azaz Emberek Között Járó – megkérte Ágit, hogy írja meg az életrajzát. Úgy, hogy abban az ő, Ági története is helyet kapjon. A meglehetősen nagy munka hamarosan elkezdődik, de közben Ági másik nagy álma is megvalósult, igaz, kicsiben. A Yellowstone Parkban szeretett volna pár hónapot dolgozni, azonban a jelenlegi munkavállalási törvények miatt ez nem megvalósítható. Viszont néhány hónapja önkéntest keresett a Szent György-hegyi ranch, ahol azóta Ági boldogan besegít az állatok, főként a lovak, pónik gondozásába. Már többször tartott előadásokat iskolákban az indiánokról, november végén egy budapesti iskola vendégelőadója lesz.